Pulzushullám analízis
Pulzushullám analízis
A pulzushullám az egész artériás rendszer állapotát tükrözi, a nagy artériáktól egészen az arteriolákig. A pulzushullám alakjából következtethetünk az egyes érszakaszok, típusok funkciójára illetve struktúrájának épségére.
A pulzushullám-analízis igen régóta ismert technika, hiszen Kínában a hagyományos orvoslás részeként végezték az orvosok, a pulzus három ujjal kitapintásának módszerével, a tudáshoz pedig hosszú tapasztalati út vezetett.
A pulzushullám felvételére alkalmas grafikus eljárásokat a múlt században először Párizsban (Marey) majd Londonban (Mahomed) mutatták be, akkor még kisebb érdeklődő közönség előtt. 100 éve Mahomed az aszimptomatikus magasvérnyomás kimutatására és a krónikus nephritis vizsgálatára alkalmazta a sphygmomanometer készülékét.
A huszadik században az informatikai robbanással az érrendszer egészének állapotáról alapvető és részletes információt nyújtó technológiák születtek, melyek alkalmazása és értelmezése roppant egyszerű.
A pulzushullám non-invazív vizsgálata tehát ma más módszerekkel történik. A pulzushullám alakjának egyre pontosabb megfigyelését és rögzítését high-fidelity szenzorok, tonométerek és piezo-technika teszik lehetővé. A nyomásváltozások megismerésével könnyebb megérteni a hemodinamikát és az erek öregedésének folyamatát.
A pulzushullámot módszertől függően az érfali pulzációhoz könnyen hozzáférhető területeken lehet érzékelni és regisztrálni. Tonometriával és piezo-elektrikus technológiával az Arteria carotis, radialis, femoralis artérián, a legújabb, oszcillometriás módszerrel pedig a felkaron, vérnyomásméréshez hasonló kivitelezéssel történhet meg legegyszerűbben a mérés.
A pulzushullám kontúrjából meghatározható a szív felől kiinduló direkt hullám, a visszatérő hullám (reflexió), a szisztolé és diasztolé periódusa, ezáltal következtethetünk a szív és az érrendszer kölcsönhatásaira, melyet ezidáig csak invazív artériás katéterezéssel lehetett megismerni. Ma, a non-invazív pulzushullám analízis segítségével jobban megismerjük az érfalak fiziológiás és pahológiás viselkedését, így segítségével pontosíthatjuk a diagnózist és a terápiát.
