Teljes nézet

Pulzushullám analízis

 

A pulzushullám-amplifikáció

A vérnyomáshullám (BP) alakja fokozatosan torzul, ahogyan a központi elasztikus artériáktól a muszkuláris vezető artériák felé halad. Ez egy fiziológiai jelenség, ahogy a vérnyomás, mint periodikusan oszcilláló hullám tovahalad és visszaverődik a szakaszonként eltérő szerkezető viszkoelasztikus artériás rendszerben. Egészséges egyénekben a pulzushullámok amplitudója (a pulzusnyomás (PP)) az aorta/carotis szakaszról a brachiális/radiális szakaszig energiaráfordítás nélkül nő, míg az artériás középnyomás és a diasztolés nyomás majdhogynem változatlan értéken marad.

amplifi

Ezt a jelenséget puzushullám-amplifikációnak hívjuk, a maximális szisztolés vérnyomásérték változását az érrendszerben, emelkedését az aortától a periféria felé. Egyre több klinikai kutatás foglalkozik a perifériás és a centrális szisztolés vérnyomásérték eltérő prognosztikus értékével.

A pulzushullám-amplifikációt többféleképpen lehet leírni, leginkább ismert a disztális és a proximális szakaszok maximumának arányával vagy különbségével jellemezzük.

Fiziológiai szempontból egy adott brachiális (perifériás) pulzusnyomás mellett a szív- és érrendszerre e legkedvezőbb hatású egy annál alacsonyabb centrális nyomásérték, hiszen a szív így alacsonyabb pulzatilis nyomással szemben kell dolgozzon (és minél nagyobb a periféria és a centrális nyomásérték abszolútértékének különbsége, annál előnyösebb az amplifikáció). A pulzushullám amplifikáció a statisztikák szerint csökken az életkorral.

A magasvérnyomás kutatásában és a szív és érrendszeri kockázatbecslésben egyre inkább előtérbe került a centrális vérnyomás szerepe, és mára bebizonyosodott, hogy a perifériás (felkari) vérnyomásnál jobb markere a célszervkárosodás állapotának és a kardiovaszkuláris rizikónak és terápiának.

A magasvérnyomást alapul vevő konvencionális, hagyományos módszer igen sok esetben túlbecsüli vagy alulértékeli a szív-és érrendszeri rizikót. Továbbá nyilvánvalóvá vált, hogy a különböző gyógyszercsoportok nem mind ugyanúgy befolyásolják a pulzusnyomás amplifikációt, pl a vazodilátor ágensek megnövelik a bétablokkolókhoz képest. A brachiális vérnyomással szemben a pulzusnyomás amplifikáció önmagában is előjelzi a CV mortalitást, illetve szorosabb öszefüggést mutat a carotisban mért pulzusnyomással is, ezt egy végállapotú svesebetegeket vizsgáló tanulmányban olvashatjuk. Egy másik publikáció arról tanúskodik, hogy kezeletlen, esszenciális magasvérnyomásban szenvedő betegek esetében megfigyelték, hogy a terápiát követően balkamrai tömegindex csökkenése a pulzushullám-amplifikáció növelésével áll közvetlen összefüggésben, és nem a brachiális vérnyomás csökkenésével. Legelőször Benetos és munkatársai végeztek populációs szintű vizsgálatot, melyben igazolták, hogy a PP amplifikáció a kardiovaszkuláris mortalitással önállóan, és egyéb rizikófaktoroktól függetlenül összefügg.